A 2026-os SZEN nekem nemcsak három este fesztivált jelentett, hanem egy elég intenzív eseményfotós munkát is. Sok helyszín, rengeteg ember, folyamatos mozgás, rendszertelen alvás és közben egy csomó olyan pillanat, amit nagyon jó volt időben észrevenni.
Két barátomon keresztül kerültem be a fotós-videós csapatba. Mindhárom este még kapunyitás előtt érkeztünk, így volt idő egy kicsit együtt lógni, átnézni az aznapi programot és megbeszélni, ki merre indul majd. Egy ekkora eseményen nem elég csak kamerával a kézben körbesétálni, és remélni, hogy történik valami. Tudni kell, mikor melyik helyszín kezd megtelni, hol lehet szükség plusz emberre, és mikor érdemes a színpad helyett inkább a közönséget vagy az apróbb részleteket figyelni.
Koncertek több nézőpontból
Elsősorban az EHÖK Stage és a JUGYU Klub fotózása volt a feladatom. Nemcsak a fellépőkre figyeltem, hanem mindenre, amitől egy ilyen este élőnek érződik: a közönségre, a fényekre, a mozdulatokra, a baráti társaságokra és arra a jóféle káoszra, ami egy fesztivállal általában együtt jár. Emellett sok időt töltöttem a nagyszínpadnál is, amikor ott volt szükség több képre.
Eseményfotózásnál nekem nem az a célom, hogy csak bizonyíték készüljön arról, kik voltak jelen. Sokkal jobban érdekel, hogy a képeken az is látszódjon, milyen volt benne lenni az estében. Egy magasba lendülő kéz, egy spontán nevetés, egy összekapaszkodó társaság vagy egy pont jókor érkező fény sokszor többet mond, mint egy technikailag hibátlan, de teljesen steril kép.
A közönség ugyanúgy főszereplő
Külön jó volt azokat a fellépőket fotózni, akik nemcsak végigjátszották a műsorukat, hanem tényleg reagáltak a közönségre, bevonták őket, és néha még nekünk, fotósoknak is adtak egy-egy pillanatot. Ilyenkor nekem sem kell túlgondolni, mit szeretnék lefotózni. Csak figyelni kell, nyitott szemmel (és füllel!) járni, és jó helyen lenni, amikor történik valami.
Imádom a közönséget fotózni. Jó látni, amikor valaki annyira benne van a zenében, hogy teljesen megfeledkezik a környezetéről. Énekelnek, táncolnak, nevetnek, megölelik egymást, a párok összebújnak, a barátok pedig együtt üvöltik a kedvenc részeiket. Ezekből a képekből később nemcsak az derül ki, hogy volt egy koncert, hanem valamennyire az is, milyen érzés volt ott állni a tömegben.
Képek másnap délig
A munka egyik legnagyobb kihívása a gyors átadás volt. Minden napról másnap délig le kellett adnunk egy 20–30 képes válogatást, hogy a szervezők már aznap használhassák őket a közösségi felületeiken. Emiatt már fotózás közben megjelöltem a kamerában a napi anyagba szánt képeket.
Hazaérve így már kész előválogatásból dolgoztam. Hajnalban ez sokat számított: először a napi válogatást szerkesztettem és küldtem el, aztán jöhetett az alvás.
A csapat a képek mögött
A fotós-videós csapat NAGYON sokat hozzátett ahhoz, hogy az egész ne csak intenzív munka, hanem tényleg jó élmény is legyen. A mobil irodában folyamatosan ment a válogatás, szerkesztés, nyomtatás, egyeztetés és persze a képek mutogatása, illetve a hülyéskedés. Időnként valaki csak odafordította a kijelzőjét a többiekhez, és ment az egymás hypeolása 🥳
A SZEN 2026 azért maradt meg bennem ennyire, mert egyszerre volt benne koncertfotózás, fesztiválhangulat, egyetemi közeg, sok ismerős arc, gyors szerkesztés és rengeteg spontán pillanat. Ez az a fajta esemény, ahol nem lehet minden képet előre kitalálni. Mozogni kell, figyelni, gyorsan reagálni, és közben bízni abban, hogy észreveszed azt a fél másodpercet, ami végül az egész estéről mesélni fog.
Ha épp szerveztek bármilyen eseményt, bált, egyetemi rendezvényt vagy fesztivált, és szeretnétek, hogy ne csak “legyenek képek”, hanem tényleg visszajöjjön az esemény hangulata is, írjatok nyugodtan.
A fotós-videós csapat
És a csapat egy közös képen. Egy ilyen anyag mögött sok ember munkája van — velük bármikor öröm együtt dolgozni. 😎
